Stílusos fiú és lány gyerekruha - nadrágok, szoknyák, pólók, blúzok

 Bejelentkezés / Regisztráció (Kereskedőknek is)
logo top
 
0
Kosár  

Peti és az ajándékok

szerda, 16 május 2018 0 hozzászólás Írta: Hámori-Fábián Zsófia

Azt kérdezi tőlem a férjem anyák napja alkalmából, hogy mit kérek ajándékba. Ez azért nagy dolog, mert tavaly az év világon semmit, de semmit nem kaptam. Pedig szerintem az az ő feladata, hogy nőnapon és anyák napján felhívja a fiúk figyelmét arra, hogy meg kell köszönteni Anyát. Tény, hogy az ajándékozásban ő maga sem jeleskedik különösebben, de ezen már dolgozunk. Karácsony előtt például mindenhol cetliket dugok el a házban, meg nyitva hagyok különböző weboldalakat, hátha veszi a lapot. Az első közös karácsonyunkkor például vasalódeszkát kaptam. Tény, hogy kellett egy. Peti logikája kikezdhetetlen volt, és a mai napig nem érti, miért nem volt őszinte a mosolyom.

Anyák napjára viszont nem akart mellé lőni, kérdezett. Már régóta gondolkodtam, hogy a feliratos táskán kívül mire lenne szükségem (mert azt magamtól kaptam), és sikerült olyasmit kitalálnom, amivel Petit is bezsongattam: autós matricát kértem. Tudjátok, olyat, amin öt figura van, és esetleg a nevek is ott vannak a figurák alatt. Nagyon tetszik, és a jelenlegi ikres matricám már idejétmúlt, ugyanis két baba van rajta. Regő meg sehol, és én az egyenlő bánásmód híve vagyok mindenben.

A gond csak az, hogy a weboldal, ahol meg akartam rendelni, arra kér, hogy két hét múlva látogassam meg újra az oldalt, mert karbantartják. Két hete is ezt írta, meg most is… Kezdem elveszíteni a reményt, Peti meg az egyik nap kitalálta, hogy tulajdonképpen fehér szikszalaggal is megoldható a dolog… Azóta nem hagyom az autó közelébe menni.

Jó étvágyat!

szerda, 16 május 2018 0 hozzászólás Írta: Hámori-Fábián Zsófia

Valamikor régen a nagy családi ebéd jó volt. Sok nevetéssel, beszélgetéssel, borozgatással és nyugodt, hosszú együttléttel. Melegen ettük a levest, még gőzölgött a pörkölt a tányéron, szépen lassan nyalogathattam el a sütit, és a kávét is melegen ittam. A régi szép idők…

Ez már mind csak szép emlék – hat, azaz hat gyerek ugrál körül minket újabban. Hah, pontosítok, bocsánat: mi ugráljuk körül a gyerekeket. Nem is kell szerintem bemutatnom azt, hogy mekkora zűrzavar tud támadni a gyerekek etetése körül. Az egyik nem akarja megenni ezt, a másik azt, az egyik almalét kér, a másik vizet, a harmadik kiborítja a narancslét, és még sorolhatnám. Káosz a köbön.

Regő keresztelőjén volt szerencsém átélni ezt, úgyhogy karácsonyig biztosan nem akarok nagy közös családi ebédet. A gyerekeknek külön terítettünk, de hol a másik két sógornőm, hol én, hol az apukák ugrottak oda az asztalhoz, hogy kivédjük a katasztrófát. És amikor azt hiszed, hogy vége, mindenki megette a kaját, most már nyugodtan ebédelhetsz, akkor kiderül, hogy a gyerekek már vígan mennek is törni-zúzni, khm, akarom mondani, játszani, és felügyelni kell őket.

Egy nyugodt húsz percünk volt, amikor a tortaevésnél elengedtünk mindent – mert azt tudták ám úgy enni, hogy nem kellett segíteni senkinek :D

Életem: a rendszer

szerda, 25 április 2018 0 hozzászólás Írta: Hámori-Fábián Zsófia

Tudni kell rólam, hogy én az a típus vagyok, aki heti egyszer megy bevásárolni. Előtte egy órán keresztül menüt tervez, hozzávalókat ír össze, átnézi a kamrát és a fűszeres polcot, és ha már minden a listán van, összekészíti a szatyrokat. Van hűtős táskám, nagy szatyrom és kosaram, megvan, hogy mibe mit szoktam pakolni. És marhára környezettudatosnak érzem magam attól, hogy mindig újrahasznosítom őket J (Volt egy olyan tervem is, hogy nem folyatom a vizet zuhanyzás közbe – de olyan jól sikerült a zuhanyfülkénk, hogy egy élmény benne mosakodni. A zuhanyfülke a hibás!)

Képzelhetitek, hogy egy ennyire tervezős nőnek, mint nekem, milyen a gyereknevelés. Én azt szeretem, ha valami kiszámítható, ha mindenki betartja a szabályokat, és ha tudom, mi várható. Rugalmas vagyok, és alapvetően jó problémamegoldó, bár ez utóbbit néha a férjem megkérdőjelezi. A megoldásaim néha furcsák, az tény, például előfordult már, hogy a tejbegrízt egyszer liszttel próbáltam sűríteni. Ez még igazán kezdő konyhaművész koromban volt, és azóta Peti mindig ezzel szívat, ha valami hígra sikerül (a főzelékeim rendszeresen, de a minap a paradicsomos csirkemellel jártam így…), hogy tegyek bele egy kis lisztet. Kösz!

Szerencsére a fiúk jól tűrik anya rendszer mániáját, és nagyon ügyesen tartják a napirendi pontokat. Olyannyira, hogy hétvége ide-oda, reggel 7-kor keltik Apát is, méghozzá különleges technikával: ráugranak a pocakjára. Ez egy görbe este után különösen kellemes lehet, Apa nyög is ilyenkor nagyokat, és nem tud elég gyorsan kimenekülni az ágyból. Hatásos ébresztő, az egyszer biztos. Bevallom, néha kicsit kárörvendek ilyenkor, mert én általában akkor már egy órája fent vagyok és el is fáradok egyszer…

Túlerőben vannak!

szerda, 25 április 2018 0 hozzászólás Írta: Hámori-Fábián Zsófia

Valljuk be, Petivel kicsit sokkolódtunk, amikor kiderült, hogy péntek este – egy nem könnyű hét végén – hat gyereket kell majd ágyba varázsolnunk. Abból három a miénk, az a könnyebbik eset, és három lányt kapunk még melléjük, akik egyébként igen jólneveltek, és már nagyobbak is, de azért mégis… Hatan már tripla túlerőben vannak a gyerekek.

Egy hétig trenítroztam magam, különböző önbizalom erősítő mondatokat ismételgettem: „Zsófi, meg tudod csinálni!” „Minden rendben lesz, nem ijedünk meg a létszámtól!” „A lányok már tudnak beszélni, szólnak, ha valamit rosszul csinálsz!” „Ha az ikreket egyedül megoldod, ketten simán elbántok hat gyerekkel is!”

Amikor megérkeztek a lányok (10, 8 és 5 évesek), már láttam, hogy itt nem lesz gond. Nem hogy hat gyereket kellett terelnünk, még az ikreinket is ők pesztrálták. Előtte mondjuk felkészítettem a fiúkat, hogy most nagy menet lesz, kapják majd az ívet, de egyáltalán nem úgy tűnt, hogy zavarja őket, hogy a lányok ide rakták, oda rakták őket: nagyon élvezték.

Este, miközben igyekeztem mindent és mindenkit kézben tartani, a helyzetjelentésekben csak ennyit írtam az unokatesómnak: 6/1 alszik. 6/3-nál már nagyon elégedett voltam magammal, 6/6-nál pedig Petivel koccintottunk is. Minden belefért: a fiúk altatása ugyanúgy ment, a lányoknak is olvastam mesét, imádkoztunk, betakargattam őket – és csak másnap reggel esett le, hogy mit felejtettünk el.

Bezony, a fogmosás kimaradt. A fiúkkal nekünk ez tavaszi projekt lesz a szobatisztasággal együtt, legalábbis a rendszeres, reggeli-esti fogmosás bevezetése, ezért is esett ki a fejemből, hogy a lányoknál ez már kőbevésett esti program. Másnap persze igyekeztem jóvá tenni a bakit, és végül annyira ráfeküdtünk a fogmosásra, hogy a hétvégén még a fiúkat is megtanították rá. Tavaszi projektből 3/1 pipa ;)

Amikor azt hiszed, hogy villoghatsz a cuccoddal...

csütörtök, 19 április 2018 0 hozzászólás Írta: Hámori-Fábián Zsófia

Az anyák napja közeledtével megemlítettem Férjnek, hogy e jeles nap alkalmából rendelnék magamnak egy táskát. Felirattal: „Három csodálatos fiú büszke anyukája vagyok!” Miután körbe magyaráztam ezt a szerinte egyébként teljesen felesleges kiadást – környezettudatosság, meg minden szuper indokkal, nem is vártam májusig, megrendeltem. Szerda reggel pedig, miután a fiúkat kiraktam a családi napközinél, éreztem, hogy ez az én napom lesz, felavatom az új tasit. Ahogy azt én elképzeltem…

Pénteken jöttek a rokonok, be kellett vásárolnom, elő kellett készítenem a terepet. Lendületesen indult a nap, és miután két állomást kipipáltam, épp nagy lendülettel pakoltam a csomagtartóba, amikor kiesett a kocsikulcs a kezemből, és becsúszott valahová az autóba, egyenesen a csomagtartó egyik kis résén. Igen. A slusszkulcs. Először csak néztem, és lejátszottam a gyász öt szakaszát magamban két perc alatt. Először is tagadtam – ááá, biztos nem oda esett. De, oda.

Utána mérges voltam, elöntött a harag, majd alkudozni kezdtem: na jó, ott beesett, de majd esetleg alul kiesik. Na, légyszi! Úgyhogy bemásztam az autó alá – hát persze, mikor veszi fel a nő a kedvenc szoknyáját így tavasszal… De nem esett ki alul. Úgyhogy jött a depresszió, amit csak húsz másodpercig engedélyeztem magamnak, majd elkezdtem telefonálgatni és elfogadtam a tényeket.

Egészen hamar megkaptam a pótkulcsot, de a maradék időmet nem a tervezett vásárolgatással és táskamutogatással töltöttem el, hanem elrobogtam a szervizhez. Ugyanis irreálisan féltem attól, hogy elhagyom valahol a slusszkulcsot. Mint kiderült, erre esélyem sem volt, a szervizben pedig azzal vigasztaltak, hogy egy másik hölgy sikeresen nekiment egy álló autónak, még a légzsákja is kinyílt. És neki még egyedi táskája sem volt, szóval ne szomorkodjak, örüljek a táskámnak.

A férfiak néha nagyon egyszerűen látják a világot. És néha úgy szeretném ezt megtanulni tőlük! J

Kertészlegények

kedd, 17 április 2018 0 hozzászólás Írta: Hámori-Fábián Zsófia

Jelentem, túléltük. Nem kis menet volt ez a húsvéthétfő, de a fiúk sikeresen teljesítették feladatukat, voltak locsolkodni, összegyűjtöttek rengeteg csokitojást és csokinyuszit és még igazi pirostojást is kaptak négyet. Ennek mondjuk leginkább az apjuk örült másnap reggel a sonka mellett, ők azt is úgy dobálták, mint a csokitojásokat.

A reggel úgy kezdődött, hogy a fiúknak negyed kilenckor már úton kellett lenniük. Nem teljesíthetetlen a dolog, de nem is gyaloggalopp. Mindenképp segített a tudat, hogy minél előbb sikerül elindítanom őket, annál hamarabb maradok kettesben Regővel, akinek a délelőtt a sok alvásról szól, úgyhogy én élvezhetem kicsit a csendet. Csak a csendet, mert rend akkor lesz, ha sikerül rendet rakni. Tudjátok, hogy van ez, azt hiszed, hogy két óra alatt megváltod a világot, aztán mikor letelt, azon sírsz, mennyi dolgod lett volna még.

Persze, nekem sem volt elég időm semmire, és mire belejöttem volna, már haza is értek a fiúk. A délutáni alvás kimaradása miatt szegények estek-keltek, az utcai körre összeszedtek egy áll-horzsolást és egy könyöksebet. Végül csak elvittük őket még öt helyre, itt már Regővel mi is jöttünk erősítésnek, de a végére szerintem már csak a rengeteg cukor tartotta egyben őket. Nem volt nagy altatás, annyit elárulok. Kábé bedőltek az ágyba.

Mégis fontosnak tartom, hogy megismerjék ezt is, még ha most egy nagy küzdelemnek tűnik is a rengeteg élmény megszerzése. Főleg, ha közben ilyen cukin néznek ki:

Bolondos április - Bocs!

kedd, 17 április 2018 0 hozzászólás Írta: Hámori-Fábián Zsófia

Régen jelentkeztem, de ennek megvolt az oka: a bolondos április nálunk igazán mozgalmasan indult. A húsvétot, gondolom, nem kell bemutatnom. Jó volt, rengeteg sütivel, csokival, locsolkodással, hisztivel – mert nálunk a nem alvás egyenes következménye a hiszti. Mikor kinél, ha a délutáni alvás nem megy, akkor a fiúknál, ha este nem alszik valaki, akkor nálam – mert kialvatlanul én is sokat tudok hisztizni, pontosabban nekem mennek lassabban a dolgok. De hisztizni, én? Á, sosem szoktam. Kérdezzétek meg csak a férjemet. Nekem legalábbis sosem panaszkodik erről. Ha mégis, akkor azt úgysem éli túl.

Az április így nálunk tényleg bolondosra sikerült, ugyanis a húsvét utáni hétvégén rokonok jöttek Erdélyből három lánnyal. Jó, ők nagyobbak voltak a fiúknál, a két nagyobb már iskolás, úgyhogy tudtuk, hogy nem lesz nagy gáz (itt is aludtak), de arra nem számítottunk, hogy a lányok úgy pesztrálják a fiúkat, hogy mi konkrétan egész délutánokat tudunk nyugiban ülni a teraszon, kávézgatva! Előttem az unokatesómék mindig példaértékű család lesz: jólneveltek a csajok, aranyosak – és élő példák arra, hogy van élet három gyerekkel is. Sőt, nem is olyan rossz J

A most hétvégénk pedig a keresztelő volt, Regőt tartottuk keresztvíz alá. Erről is írok hosszabban, és hozok képeket is, jó buli volt, Csak nagyon fárasztó. Ezt megfejeltük most hétfőn egy óvoda látogatással és jelentkezéssel, úgyhogy jelentem, nekünk itt az április véget ért. Legalábbis most, a második felében kipihenjük az első felét. És jövök a sztorikkal folyamatosan.

Nyuszi-könyv keresés

csütörtök, 29 március 2018 0 hozzászólás Írta: Hámori-Fábián Zsófia

December elején ért az a gondolat, hogy valahogy el kellene magyaráznom a fiúknak a Mikulás lényegét. Mivel még mindig nem beszélnek, az a zseniális ötletem támadt (hah, azért tegezzetek nyugodtan), hogy egy történeten keresztül ismerjük meg a sztorit. Így került hozzánk egy csodálatos könyv, amit azóta hatmilliószor elolvastunk. Annyira borzalmas, hogy még én sem unom, minden alkalommal elcsodálkozom rajta, hogy ki a fene fordíthatta ennyire rosszul. Pl.: „A frissen hullott hó fölött a hold sejtelmes nappali fénybe vonta be a tájat és a házakat.” Vagy: „Hátán játékokkal megrakott jókora batyu. Ahogy bontogatta, leginkább öregecske házalóra emlékeztetett.”

nyul cuki

Mint azt sejthetitek, egy kicsit bánom már, hogy egyáltalán elővettem ezt a csodát, pedig olyan hihetetlen szóvirágok vannak benne („a szállongó füst fejét koszorúként övezte”), hogy a fiúk ezek után rendkívül választékos körmondatokat raknak majd össze – ha végre megszólalnak…

Ennek ellenére a húsvét témakörében igyekeztem kevésbé magasztos könyvet választani. Nem volt könnyű dolgom, mert úgy néz ki, több éves tanakodás után megtaláltam a piaci rést! Nincs normális mese, ami elmagyarázná a gyerekeknek, hogy miért jön a nyuszi, hogy miért festünk tojást és aztán a locsolkodást magát. Végül – az eladó fél órás terrorizálása után – megtaláltuk a nekünk való könyvet. Boribon egyik története segít át minket a húsvéton, ami a húsvéthétfőt nagyjából bemutatja, a nyusziról meg idén hallgatunk. Jövőre már nem fáj a fejünk, megtanulják *az oviban, hogy mi a dörgés nyuszi fronton.

husvet

A befutó

hétfő, 23 április 2018 0 hozzászólás Írta: Hámori-Fábián Zsófia

Az utolsó interjút már a célegyenesben tartottuk. Teljesen lelazultunk, Dórit már maradék tortával is megkínáltam, sőt, egyből letegeztem – nálam ez naaagy lazulás. Dóriról azt tudtuk, hogy kétgyerekes családanya, aki még otthon van, ovisok a gyerekek. Ez mindenképpen jó pont volt, de azt is bevallom, kicsit aggódtam, én ugyanis három év tömény játszóterezés után biztosan nem vágyok majd vissza oda más gyerekével. Uh, biztos, hogy nem!

Dóri rövid szőke haja mindenfele állt, kilátszott az egyik tetoválása (talán madarak?), és sok-sok karkötő és nyaklánc lógott Rajta. (Ezeket Zalán a mai napig szereti megcsodálni, ha közel kerül hozzájuk.) Hangosan nevetett és vidáman bejött a nappaliba, egyáltalán nem érezte feszélyezve magát. A fiúk egyből odamentek pacsit adni neki. Dóri nem botránkozott meg, amikor bekapcsoltuk nekik a tévét, hogy tudjunk nyugodtan beszélgetni. A benti beszélgetés után kimentünk a kertbe, ahol megkérdezte, hogy rágyújthat-e.

És itt képzeljünk el egy képet: A játszótéren ülünk és azt látjuk, hogy az egyik ismerős anyuka gyerekeire egy olyan nő vigyáz, aki dohányzik. Eléggé elkeseredtem, hogy ez nálam elvi kérdés, hiába nem látják ezt a fiúk tőlünk, akkor is úgy éreztem, hogy befolyásolja őket. De aztán, ahogy beszélgettünk, és ahogy egyre több időt eltöltöttünk Dórival, rájöttem, hogy egyrészt eléggé előítéletes vagyok, másrészt az elektromos cigi tényleg nem gáz. Sőt, jó illata is van. Ennyit kell tudnom engedni.

Úgyhogy révbe értünk, Dóri kiválasztott minket, mi pedig kiválasztottuk őt. A fiúk nagyon gyorsan megkedvelték, szívesen mentek Vele bárhova. Rugalmasan beszéljük meg az időpontokat, olyan autóval jön hozzánk, amiben eleve van két gyerekülés, úgyhogy tudja vinni a fiúkat bárhova, ahova szeretné, és nem csak a fiúknak jött be, de én is mindent meg tudok Vele beszélni. Úgyhogy hihetetlen, mennyire nekünk való segítség. Ezért nem adom meg a számát senkinek :D

De hát ki ne akarna ilyen jóképű kismanókra vigyázni? :)

befuto

Tilos a jókedv!

kedd, 27 március 2018 0 hozzászólás Írta: Sztorka Via

Mi nagyon vicces család vagyunk, állandóan nevetünk, repkednek a szóviccek, beszólások, gyakoriak a komikus szituációk. Mintha egy kabaréban élnék. Talán ezért nem tudott elnyomni a depresszió, a humorérzékem segített , majd ahogy ez duplázódott (férjemmel), majd triplázódott (fiam által ), esélye sincs az életemben a tartós rosszkedvnek.

Általában nálunk hangos nevetéstől visszhangzik a ház.

Viszont januárban volt egy műtétem, s miután hazajöttem a kórházból ki kellett adnom a jelszót: "Tilos a jókedv!"

Ennek oka az volt, hogy valahányszor viccelődtünk egyszerre röhögtem, és nyűszítve sírtam a fájdalomtól. Majd ezen röhögtem, miközben próbáltam elfojtani a nevetést, hogy megszűnjenek a fájdalmak. 

Persze ilyenkor a fiúk szememre vetették, hogy én kezdtem, de ez aljas rágalom,  ők is alaposan kivették a részüket.

Például mikor javasoltam, hogy mivel leesett a hó, menjenek ki szánkózni, fiam megjegyezte, de hát minuszok vannak.

Erre én mondtam, hogy, hát kimehetnek akkor is, ha plusszok lesznek, csak akkor nehezebb lesz havat találni.

A család együttérzése viszont sokat segített 

Misike közölte, hogy hiányzik neki a mindennapos csikiharcunk, amit fel kellett függesztenünk, amíg rendbejövök, bár ő talált volna rá megoldást:

- Tudom, hogy azért nem lehet, mert a rázkódástól fáj a hasad, de majd szorosan lekötözlek, hogy ne tudj mozogni, és úgy csikizlek.

 Kedves gondolat, de inkább lebeszéltem róla. 

Viszont amint a hasam meggyógyult bepótoltuk a csikiharcokat.

Az már csak hab a tortán, hogy frissen gyógyultan én is elmentem szánkózni velük, ahol a sapka kapásból lecsúszott a szememre, és én hangosan síkítozva siklottam le a hepehupákon, közben a farokcsontomat jól össze is törtem. A lejtő alján aztán megintcsak nem tudtam, most sírjak vagy nevessek. 

Így aztán újra kiadtam a jelszót "Tilos a jókedv!" , persze hiába...

logo bottom

Mikka Kft
KIS- & NAGYKERESKEDÉS
1162, Budapest János u. 129.
GPS koordináta: 47.528299, 19.167365

Nyitvatartás